2014. szeptember 18., csütörtök

Az Ellenforradalom hajtóereje

1. Erény és Ellenforradalom

Már szó volt róla, hogy a Forradalom leghatalmasabb hajtó­ereje a fék­telen emberi szenvedélyek kitörése és a meta­fizikai gyűlöl­ködés Isten ellen, az erény ellen, a jó és külö­nösen a hierarchia és a tiszta­ság ellen.
Az ellen­forra­dalmi erők ezzel pár­huzam­ban mű­köd­nek, de a termé­szetük egészen más. A szen­ve­dé­lyek ön­maguk­ban véve – szak­szerű­en ki­fejezve – erkölcsileg közömbösek, csak ha rosszra fordíttatnak, akkor rombolnak. Azon­ban a józan ész és az erős akarat kordá­já­ban tart­va, hűségesen fognak engedelmeskedni a jó szol­gálatá­ban.
A lélek portá­ján jelentős erők szabadul­hatnak fel, ha Isten kormányoz­za ítéleteinket, az ítéleteink uralják akara­tunkat, az aka­rat pedig az érzékeinket, s így elegendő gondot tudunk fordí­tani arra, hogy az Ellen­forra­dalom hajtó­ereje is derűs, nemes és módfelett haté­kony legyen.



2. A természetfeletti élet és az Ellenforradalom
A lelkierők kivirágzása elképzelhetetlen természetfeletti kegyelem nélkül. A kegyelem szerepe ép­pen az, hogy meg­világosít­sa az értel­met, erősít­se az akaratot és mér­sékel­je az érzé­keket. Ahogy a régi kovács­mű­he­lyek­ben edzet­ték a vasat: nem túl hevesen, de nem is hidegen, csak úgy fordul­hat­nak a 
szenve­dél­yek és az eré­nyek is a jó felé. Ilyen módon a lélek mér­hetet­lenül sokat nyer a természet­feletti élet­ből, amely a bukott termé­szet nyomora, s a termé­szet szint­je fölé emeli az embert. A keresz­tény lélek erejé­ből fakad az ellen­forra­dalom dina­miz­musa.


3. Az Ellenforradalom legyőzhetetlen

Feltehetnénk a kérdést, mit ér az ember, ha ellenforradalmár? A válasz az, s emellett vál­tig kardoskodunk, hogy ki­für­kész­he­tet­le­nül, minden­kép­pen nemesb s dicsőbb mint forra­dalmárnak lenni: Omnia possum in eo qui me con­fortat. Mindent el­viselek ab­ban, ki nekem erőt ad.
Amikor az ember eldönti, hogy együttműködjön Isten kegyel­mével, törté­nel­mi csodák történnek: A Római Biroda­lom meg­térése, a közép­kor kialakulása, Spa­nyol­ország újra meg­hódí­tása a cova­dongai csata után, mind­ez a lélek fel­tá­ma­dá­sá­ból ered, amely­re egész népek is képesek. A feltámadások legyőz­hetet­lenek, mert semmi sem győz­heti le az eré­nyes nemzetet, ha iga­zán szereti Istent.

(Részlet Plinio Corrêa de Oliveira: 
"Forradalom és Ellenforradalom"-című művéből)