Nem bibliai kommentárok, nem teológiai
gondolatok azok az eszközök, amelyeket Chesterton használ. Ő a józan,
világos ész mestere, és ragyogó éleslátásának köszönhetően olyan
szempontokat tár az olvasói elé, méghozzá olyan leleményesen,
sziporkázóan fogalmazva, hogy az ember önkéntelenül is csettint egyet.
Talán nem véletlenül írta azt egy protestáns kiadó egyik antalógiájában,
hogy Chesterton "az orthodox* kereszténység korának legrátermettebb és
legdúsabb fantáziájú védelmezője". Nem "egyéjszakás" könyvek ezek,
hiszen szinte minden egyes bekezdést fel kell dolgozni, el kell
gondolkodni rajtuk, hogy ráhangolódjunk Chesterton könnyednek és
egyszerűnek tűnő, de mégis mélyenszántó gondolataira, ám amint
feldolgozza az ember, máris alig várja a következő bekezdést.
(* az orthodox szó akkoriban nem a keleti orthodox
egyházra utalt, hanem a heterodox, modern szó ellentéteként kell érteni
itt is, és Chesterton műveiben is.)
Ki volt Chesterton?
Gilbert Keith Chesterton egyike volt Anglia vezető irodalmi és
hitvédelmi szereplőinek a XX. század első harmadában. Az ateista Georg
Bernard Shaw, aki nagyon jó barátja volt Chestertonnak egy "kolosszális
géniusz"-nak nevezte, kétségtelenül élcelődve a kétértelmű kifejezéssel
(Chesterton meglehetősen telt alkat volt késői éveiben). A nagy anglikán
költő, T. S. Eliot ezt mondta róla: "Azt hiszem többet tett, mint bárki
más ez időben. fenntartva egy jelentős kisebbség létét a modern
világban." C. S. Lewis, aki talán a legnagyobb keresztény apologéta a
Chesterton utáni időben, és szintén anglikán volt, 1925-ben, még
ateistaként, így jellemezte őt:
Amikor elolvastam Chesterton Az örökkévaló ember című könyvét, és
először láttam meg a történelem teljes keresztény körvonalát egy olyan
alakban, amely nekem is értelmesnek tűnt. már akkor úgy gondoltam
Chestertonra, mint a legértelmesebb ember, "leszámítva a
kereszténységét". Most igazából úgy hiszem, hogy úgy gondolok a
kereszténységre magára, mint ami egy nagyon értelmes dolog, "leszámítva a
kereszténységét".
Amikor 1963-ban, hat hónappal a halála előtt megkérdezték, hogy
melyik keresztény író segített neki, Lewis ezt válaszolta: "A kortárs
könyvek közül, amelyik a legtöbb segítséget adta nekem, Chesterton Az
örökkévaló embere volt."
Chesterton közel 100 könyvet írt, beleértve a klasszikus Igazságot!
és Az ember, aki csütörtök volt címűt, valamint Aquinói Szent Tamás és
Assisi Szent Ferenc életrajzát. Kb. 125 folyóiratba írt cikkeket, de
nagyon tehetséges irodalomkritikus, misztikus író, közgazdasági,
politikai és társadalomelemző, szónok, humorista és költő is volt.
1922-ben lépett a Katolikus Egyházba.
