Egyház és ellenforradalom"Az Egyház vezérszerepe az ellenforradalmi erők irányításában vitathatatlan, ha tekintetbe vesszük a katolikusok nagy számát, egységét, és befolyását a világban. De a természetes erőforrások és segédeszközök legitim számbavétele szerint nagyon is közvetett küzdő. Az Egyház igazi ereje abban rejlik, hogy Jézus Krisztus Misztikus Teste."
Az állam célja és az Ellenforradalom
"Ismeretes, hogy az állam és a társadalom célja az erények közösségi gyakorlása révén a közjó előmozdítása. Az ember arra hivatott, hogy a keresztény erényeket gyakorolja, melyek közül az első Isten szeretete. Az államnak és a társadalomnak végelemzésben tehát szakrális célja van.
Kétségtelen, az Egyháznak megvan a megfelelő módja, hogy az egyes lelkek üdvösségét előmozdítsa, de ez a cél az állam és a társadalom rendelkezésére álló természetadta eszközök segítségével nagyságrendileg könnyebb, ezért ahol ez utóbbiak tevékenységüket az ember végső és magasabb céljának, saját köztes céljukat – a közjót – is biztosabban érik el."
Kétségtelen, az Egyháznak megvan a megfelelő módja, hogy az egyes lelkek üdvösségét előmozdítsa, de ez a cél az állam és a társadalom rendelkezésére álló természetadta eszközök segítségével nagyságrendileg könnyebb, ezért ahol ez utóbbiak tevékenységüket az ember végső és magasabb céljának, saját köztes céljukat – a közjót – is biztosabban érik el."
A forradalom liberális és szocialista fázisa, valamint a IV. forradalom tendenciái
"Így hát a negatív szabadság pontosan annak a szabadsága, aki kívül-belül forradalmár, azaz, aki elfogadja a szenvedélyek rémuralmát az értelem és akarat felett. A liberalizmus és egalitarizmus ugyanannak a fának gyümölcsei.
Ugyanakkor a gőg, amennyiben gyűlöletet szít mindenfajta tekintély ellen, egyértelműen liberális magatartáshoz vezet. Ezért a liberalizmus aktív tényezőjének kell tekintenünk. Amikor a Forradalom azonban ráeszmél, hogy a szabad emberek tehetsége és szorgalma soha sem egyenlő, s egyenlőtlenséget teremt, az egyenlőség kedvéért feláldozza a szabadságot.
Így jön létre a forradalmi folyamat következő állomása, a szocialista fázis. A Forradalom végcélja, mely a teljes szabadság és teljes egyenlőség egyidejű meglétének ábrándja, fogalmából adódóan itt sem valósulhat meg.
Történelmi nézőpontból nézve a szocialista mozgalom csak a liberális mozgalomnak perfekcionista túlfűtése. Ami a tőrőlmetszett baloldali liberálist arra készteti, hogy elfogadja a szocializmus vívmányait, az egyrészt az, hogy bár ezer jó, vagy legalábbis ártatlan dolog zsarnok módon tiltva van bennük, de előnyben részesül a legrosszabb és legerőszakosabb szenvedélyek módszeres kielégítése, mint például az irigység, a munkakerülés, az élvezethajhászás. Másrészről a liberális úgy véli, hogy a szocializmusban létrejövő proletárdiktatúra csupán a rendszer belső logikájából adódó átmeneti módszer, ami csak addig él, míg nem érik a hőn áhított végső, anarchista Kánaánt.
Az összetűzés némely naiv vagy maradi liberális és szocialista csoport között nem több tehát, mint csupán felszínes epizód a forradalmi folyamatban. Kicsinyes szócsaták, amelyek a Forradalom belső logikáját és célja – az egyidejűleg totális liberalizáció és szocializáció – felé való kíméletlen menetelését szemernyit sem akadályozzák.
A rock-and-roll nemzedék. Az imént leírt, az ember bensőjében lezajló forradalmi folyamat sajátos formája a legújabb nemzedék tagjai között – különösen a serdülők körében – a rock-and-roll zenével való önhipnózis, amire tipikusan jellemző az elsődleges, spontán reakciók szabadjára engedése az értelmi tudat és rendezett akarat mellőzésével. A képzelgés és a „futólagos benyomások” jutnak előtérbe, míg a valóság módszeres elemzése háttérbe szorul. Mindennek sikerét nagymértékben elősegítette egy olyan neveléskultúra széles körű elterjedése, amely szinte teljesen kiiktatta a logikus gondolkodásra és edzett akaratra épülő jellemépítést."
Ugyanakkor a gőg, amennyiben gyűlöletet szít mindenfajta tekintély ellen, egyértelműen liberális magatartáshoz vezet. Ezért a liberalizmus aktív tényezőjének kell tekintenünk. Amikor a Forradalom azonban ráeszmél, hogy a szabad emberek tehetsége és szorgalma soha sem egyenlő, s egyenlőtlenséget teremt, az egyenlőség kedvéért feláldozza a szabadságot.
Így jön létre a forradalmi folyamat következő állomása, a szocialista fázis. A Forradalom végcélja, mely a teljes szabadság és teljes egyenlőség egyidejű meglétének ábrándja, fogalmából adódóan itt sem valósulhat meg.
Történelmi nézőpontból nézve a szocialista mozgalom csak a liberális mozgalomnak perfekcionista túlfűtése. Ami a tőrőlmetszett baloldali liberálist arra készteti, hogy elfogadja a szocializmus vívmányait, az egyrészt az, hogy bár ezer jó, vagy legalábbis ártatlan dolog zsarnok módon tiltva van bennük, de előnyben részesül a legrosszabb és legerőszakosabb szenvedélyek módszeres kielégítése, mint például az irigység, a munkakerülés, az élvezethajhászás. Másrészről a liberális úgy véli, hogy a szocializmusban létrejövő proletárdiktatúra csupán a rendszer belső logikájából adódó átmeneti módszer, ami csak addig él, míg nem érik a hőn áhított végső, anarchista Kánaánt.
Az összetűzés némely naiv vagy maradi liberális és szocialista csoport között nem több tehát, mint csupán felszínes epizód a forradalmi folyamatban. Kicsinyes szócsaták, amelyek a Forradalom belső logikáját és célja – az egyidejűleg totális liberalizáció és szocializáció – felé való kíméletlen menetelését szemernyit sem akadályozzák.
A rock-and-roll nemzedék. Az imént leírt, az ember bensőjében lezajló forradalmi folyamat sajátos formája a legújabb nemzedék tagjai között – különösen a serdülők körében – a rock-and-roll zenével való önhipnózis, amire tipikusan jellemző az elsődleges, spontán reakciók szabadjára engedése az értelmi tudat és rendezett akarat mellőzésével. A képzelgés és a „futólagos benyomások” jutnak előtérbe, míg a valóság módszeres elemzése háttérbe szorul. Mindennek sikerét nagymértékben elősegítette egy olyan neveléskultúra széles körű elterjedése, amely szinte teljesen kiiktatta a logikus gondolkodásra és edzett akaratra épülő jellemépítést."
A kultúra, a
művészet és a társadalmi légkör szerepe a Forradalomban
1. Kultúra
"A forradalmi eszmék arra törekednek, hogy azokat a rendellenes tendenciákat, amelyekből fakadtak, otthonossá és elfogadhatóvá tegyék a legszélesebb közönség számára. A szellem ragyogó fórumát és a diadalívek pompáját szeretnék kölcsönözni a lélek zegzugos, legpiszkosabb sikátorainak. Arra törekednek, hogy a nézőseregben megingassák az igaz hitet és erkölcsi meggyőződést, eloldják a szenvedélyek kantárját s felbujtsák a lázongást. Megihletik és formálják a Forradalom intézményeit. Fellelhetők legalább bennfoglaltan a tudomány és kultúra legkülönbözőbb területein, ami nem csoda, hiszen szinte lehetetlen, hogy bármi is kivonja magát a Forradalom és az Ellenforradalom küzdelméből.
2. Művészet
Tekintettel, arra, hogy Isten titokzatos és csodálatos viszonylatot állított fel egyrészt bizonyos alakok, színek, hangok, illatok és ízek, másrészt bizonyos lelkiállapotok között, nyilvánvaló, hogy a művészeten keresztül az emberi magatartás a legmélyebben módon befolyásolható, s így egyének, családok és egész társadalmak kerülhetnek általa a Forradalom bűvkörébe. Elégséges, ha felidézzük a francia forradalom és az azt megelőző időszak öltözködése, vagy napjaink forradalmi felfordulása és kortárs extravagáns divatirányzata és az ún. haladó művészeti iskolák közötti összefüggést.
3. Társadalmi légkör
A társadalmi légkör jó vagy rossz szokásoknak is kedvezhet. Amennyiben jókat preferál, hatásos védősáncot, vagy legalább is tehetetlenséget adó súlyt képez a Forradalommal szemben. Amennyiben ennek ellenkezője áll, úgy a felforgatást katalizálja.
4. A művészet a társadalmi légkör szerepe a forradalmi folyamatban
Ezért sajnálatosan be kell ismerni, hogy a szokások és az életstílus általános demokratizálása a szisztematikus és egyre erősebb vulgarizálást segítette elő, az alkotás proliferizálása a kortárs művészetek bizonyos irányzatai közé is befurakodott, s ott legalább olyan, ha nem nagyobb mértékben viszi győzelemre az egalitarizmust, mint egyes nemrég hozott törvények vagy újonnan létesült politikai intézmények esetén.
"A forradalmi eszmék arra törekednek, hogy azokat a rendellenes tendenciákat, amelyekből fakadtak, otthonossá és elfogadhatóvá tegyék a legszélesebb közönség számára. A szellem ragyogó fórumát és a diadalívek pompáját szeretnék kölcsönözni a lélek zegzugos, legpiszkosabb sikátorainak. Arra törekednek, hogy a nézőseregben megingassák az igaz hitet és erkölcsi meggyőződést, eloldják a szenvedélyek kantárját s felbujtsák a lázongást. Megihletik és formálják a Forradalom intézményeit. Fellelhetők legalább bennfoglaltan a tudomány és kultúra legkülönbözőbb területein, ami nem csoda, hiszen szinte lehetetlen, hogy bármi is kivonja magát a Forradalom és az Ellenforradalom küzdelméből.
2. Művészet
Tekintettel, arra, hogy Isten titokzatos és csodálatos viszonylatot állított fel egyrészt bizonyos alakok, színek, hangok, illatok és ízek, másrészt bizonyos lelkiállapotok között, nyilvánvaló, hogy a művészeten keresztül az emberi magatartás a legmélyebben módon befolyásolható, s így egyének, családok és egész társadalmak kerülhetnek általa a Forradalom bűvkörébe. Elégséges, ha felidézzük a francia forradalom és az azt megelőző időszak öltözködése, vagy napjaink forradalmi felfordulása és kortárs extravagáns divatirányzata és az ún. haladó művészeti iskolák közötti összefüggést.
3. Társadalmi légkör
A társadalmi légkör jó vagy rossz szokásoknak is kedvezhet. Amennyiben jókat preferál, hatásos védősáncot, vagy legalább is tehetetlenséget adó súlyt képez a Forradalommal szemben. Amennyiben ennek ellenkezője áll, úgy a felforgatást katalizálja.
4. A művészet a társadalmi légkör szerepe a forradalmi folyamatban
Ezért sajnálatosan be kell ismerni, hogy a szokások és az életstílus általános demokratizálása a szisztematikus és egyre erősebb vulgarizálást segítette elő, az alkotás proliferizálása a kortárs művészetek bizonyos irányzatai közé is befurakodott, s ott legalább olyan, ha nem nagyobb mértékben viszi győzelemre az egalitarizmust, mint egyes nemrég hozott törvények vagy újonnan létesült politikai intézmények esetén.
Be kell ismerni, ha valaki az erkölcstelen vagy agnosztikus filmeknek és televíziós műsoroknak véget vetne, sokkal többet tenne az Ellenforradalomért, mintha a leszavazna egy baloldali kormányt a parlamentáris rendszer szokványos útján."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Tisztelt olvasóink!
A forradalmi demagógiától áthatott és/vagy igénytelen megjegyzéseket töröljük, kérjük ennek szellemében szóljanak hozzá bejegyzéseinkhez!