 | |||
| Plínio Corrêa de Oliveira műve. |
Szerk.: Köszöntjük olvasóink nevében a fordítót! Tudjuk, jó bornak nem kell cégér, mégis arra kérjük, rövidenismertesse a Forradalom és Ellenforradalom című munkát.
Sz. P.: Köszöntöm én is a tisztelt szerkesztőt és a kedves olvasóközönséget! A Forradalom és Ellenforradalom a XX. század egyik legnagyobb, mégis hazánkban gyakorlatilag ismeretlen brazíliai katolikus gondolkodójának kiáltványa. Plínio Corrêa de Oliveira műve azonban nem egy pillanatnyi impresszió hatására született korszerű, de elavulásra ítélt alkotás, hanem kiérlelt, mégis intuíciókkal átszőtt eszmei alapvetés. Alapvetése az, hogy a korviszonyok járulékos korlátai dacára a középkori keresztény civilizáció volt lényegileg a par excellence Civilizáció, mely teljes összhangban áll a Renddel, vagyis a teremtésnek Isten által akart törvényeivel és céljával. Ezt egy gyakorlatilag hét évszázada tartó, összefüggő, intenzitásában és módszereiben változó, mégis egyre erősödő folyamat fokozatosan megfertőzte, amit a nagybetűs Forradalomként aposztrofál a szerző. Ezzel szemben jelöli ki az Ellenforradalom pozícióját: „Ha a Forradalom rendellenesség, akkor az Ellenforradalom a Rend helyreállítása. E Rend szűkebb értelemben nem más, mint Krisztus békéje Krisztus királyságában, vagyis az ausztér, hierarchikus, alapvetően szakrális, antiegalitárius és antiliberális keresztény civilizáció.” (Forradalom és Ellenforradalom, II. rész II. fejezet 1. pont)
Sz. P.: Köszöntöm én is a tisztelt szerkesztőt és a kedves olvasóközönséget! A Forradalom és Ellenforradalom a XX. század egyik legnagyobb, mégis hazánkban gyakorlatilag ismeretlen brazíliai katolikus gondolkodójának kiáltványa. Plínio Corrêa de Oliveira műve azonban nem egy pillanatnyi impresszió hatására született korszerű, de elavulásra ítélt alkotás, hanem kiérlelt, mégis intuíciókkal átszőtt eszmei alapvetés. Alapvetése az, hogy a korviszonyok járulékos korlátai dacára a középkori keresztény civilizáció volt lényegileg a par excellence Civilizáció, mely teljes összhangban áll a Renddel, vagyis a teremtésnek Isten által akart törvényeivel és céljával. Ezt egy gyakorlatilag hét évszázada tartó, összefüggő, intenzitásában és módszereiben változó, mégis egyre erősödő folyamat fokozatosan megfertőzte, amit a nagybetűs Forradalomként aposztrofál a szerző. Ezzel szemben jelöli ki az Ellenforradalom pozícióját: „Ha a Forradalom rendellenesség, akkor az Ellenforradalom a Rend helyreállítása. E Rend szűkebb értelemben nem más, mint Krisztus békéje Krisztus királyságában, vagyis az ausztér, hierarchikus, alapvetően szakrális, antiegalitárius és antiliberális keresztény civilizáció.” (Forradalom és Ellenforradalom, II. rész II. fejezet 1. pont)
